A kelta életfa (írül Crann Bethadh) fontos szerepet játszik az ír örökségben, és az egyik legnépszerűbb kelta szimbólum. A modern időkben ezt a kelta szimbólumot dekorációként vagy tetoválásként használják. A kelta életfa valódi értelmét a szimbolikáján túl kell keresni.
A kelta életfa a természet erejét szimbolizálja.
A kelták azt hitték, hogy a fák az emberi lények ősei A kelta mitológiában az életfának különleges ereje van. Ismeretes, hogy amikor Írországban új települést alapítottak, az ültetvény közepére a „Crann Bethadh” néven ismert fát (ami az élet fáját jelenti) ültettek el.
Az alattuk lévő emberek összejöveteleket szerveztek, és menedéket és élelmet is biztosítottak a vadon élő állatoknak. A kelták rájöttek, hogy az élet rendkívül nehéz lenne fák nélkül.
A fák kapcsolatot jelentettek a szellemek és az ősök világával, az élőlényekkel, és ajtókat jelentettek más világok felé.
A legszentebb fa mind közül a tölgy volt, amely az "axix mundi"-t jelképezi, ami a világ közepét jelenti. A tölgy „daur” kelta neve az ajtó szó eredete – a tölgy gyökere szó szerint átjáró volt egy másik világba, a tündérek birodalmába. Számtalan ír legenda övezi a fákat. Például: Ha elalszol egy adott fa mellett, tündérországban ébredhetsz fel.
Ez az oka annak, hogy magát az élet szimbólumát olyan tulajdonságokkal társítják, mint a bölcsesség, az erő és a hosszú élet.
A kelták azt hitték, hogy ha kivágják szent fájukat, ellenségeiket megfosztják hatalmuktól.
A kelták az újjászületés jelentését az évszakok változásaiból vezették le, amelyeket minden fán megfigyelhettek (tavasztól télig).
A rituálékat gyakran a születés, a halál és az újjászületés alapján tartották. Úgy tartották, hogy a fa gyökerei behatolnak az alsó világ mélyére, a fa ágai az egekig nyúlnak, a törzs pedig a földi síkon maradt.
